Sok évvel ezelőtt Jon Krakauer: Ég és jég (Into thin air) c. könyvének hatására kezdtem el hegymászós könyveket olvasni, és odafigyelni a kiemelkedő hegymászó teljesítményekre. Gyűjteményünkben régóta megvan Szendrő Szabolcs könyve is (Szendrő Szabolcs – Németh Géza: Fél lábban a csúcson), követtem pályafutást, ahogy a többi kiemelkedő magyar hegymászóét is.
Erőss Zsolték tragikus balesete beindította a médiahisztériát, amputációjának hírét hallva azonnal Szendrő Szabolcs jutott eszembe, és bármiben lefogadtam volna, hogy előrángatják, behívják a tévékbe, benne lesz az újságokban, összehasonlítják őket. Így lett. Mokkában is volt, és ugyan aznap reggel az M1-en is. (RTL-t nem néztem, lehet hogy ott is volt.)
Próbálok visszaemlékezni, láttam-e valaha a tévében, olvastam-e róla, a könyvéről, a példa nélküli teljesítményéről valaha, a hegymászással foglalkozó szaksajtót kivéve. Le kellett vágni Erős Zsolt lábát ahhoz, hogy Szendrő Szabolcs hegymászó médiafigyelmet kapjon; csak sejtem, hogy a napokban többet nyilatkozott országos sajtónak, mint egész pályafutása során, és sajnos nem saját személye, természetfotósként végzett munkája, és sportmúltja okán. Ezek tényleg dögkeselyűk. Ráadásul épp a rendkívül felkészült Liptai Klaudiával hozta össze a sors, bár Demcsák Zsuzsánál még ő is jobb…
Érdekesség, hogy Szendrő Szabolcs 1996-ban, a Krakauer-könyvben megörökített hegymászó tragédia évében ott volt a Mount Everesten, és 7800 m magasságig jutott fel.
Erőss Zsoltnak mielőbbi gyógyulást kívánok.
A könyvéről bővebben pl. itt.
























