Csalódás

Nemrégiben kaptam egy “Milyen öregek vagyunk” címet viselő lánclevelet, melynek szerzője azon elmélkedik, e tanév egyetemi gólyáink többsége 1988-ban született, akik semmit sem tudnak az idősebb korosztály számára nyilvánvaló történelmi vagy közéleti eseményekről, pl. nem tudják, hogy valaha két Németország volt, vagy azt hiszik, mindig II. János Pál volt a pápa. Van benne egy Michael Jacksonra vonatkozó megállapítás is; a mostani fiatalok azt hiszik róla, fehér ember. Persze persze. Ez a levél is a többi, rendszerint elolvasatlan társa sorsára jutott (delete).

Múlt csütörtökön azonban meghökkentő felfedezést tettem. A gimnazistáknak tartott konfliktuskezelő tréningen a legutóbbi alkalommal olyan példaképekről, tiszteletre méltó emberekről kellett beszélniük, akikben csalódtak valamiért. Az egyik srác (hangsúlyozni szeretném, hogy korántsem csökkent értelmű) Michael Jacksont is megemlítette, akit nagyon kedvelt, jó a zenéje, jól táncol, de amikor megtudta, hogy ő valaha fekete bőrű volt, hatalmasat csalódott benne.

Nem hittem a fülemnek.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: