Főzzünk bigost!

Gyakran nézem (nem kedvenc!) a Stahl konyháját, a Jóban rosszban effektushoz hasonló okokból; viccesen bosszantó, és remek lehetőség a napi feszültség konfliktusmentes levezetésre.

Stah Judit sokszor teremt erre alkalmat. A topasága, idétlen lelkesedése saját főztje iránt, a „boldog turmixolás” és egyéb modoros szófordulatai minden műsorban elkápráztatnak, olykor pedig megajándékoz néhány igazi gyöngyszemmel is, amik…öööö…hmm…izéizé… na mindegy, nem szépítem, hatalmas baromságok (lásd zöld színű kaliforniai paprika esete). A tündértortácskákat most diszkréten nem említem…

Helen Brown Cakes

Na de tegnap mit művel! Egy bigos nevű, savanyúkáposztás-kolbászos-húsos-gombás-aszaltszilvás, egyébként szimpatikusnak tűnő ételt készített, amihez a szárított gombát röviden előfőzte, levét félretette, hogy kissé később az ételhez adja. Már ez is olyan izé, nem sok értelme volt leönteni a gomba levét, aztán mégis hozzáadni az ételhez, hisz itt nem arról volt szó, hogy a gombának előbb zsiradékon pirítódnia kellene. De Stahl Judit ezen is tudott csavarni egyet. Mikor már minden hozzávaló benne volt az ételben, fogta a gomba levét, meg egy kis kancsóban vörösbort, a gombalevet hozzátöltötte a vörösborhoz (nem fért bele mind), felöntötte vele az ételt, majd a kimaradt gombalevet is beleöntötte. Mi értelme volt összeönteni a gombalevet és a bort, he?

Itt van-e, 4:25-nél (naná, hogy nem engedi magát beágyazni:

http://tv2.hu/stahl/video/bigos

Az meg külön vicces, hogy a receptverseny győztesei egy előfizetést kapnak a Stahl magazin tavaszi számára, ami egyetlen szám. Pedig itt értelmetlen előfizetésről beszélni, hisz ennek az a lényege, hogy előre megrendelek több számot valamiből. Már a nyárnak is vége van, mi abban az előfizetés, hogy kap egy régebbi számot? Miért nem a következő, őszi vagy télire? Vagy mindkettőre? Mert azokból még nincs remittenda példány?