Archive for the “Irodalom” Category

Filmjeim 2. – Kedvenc mondatok és párbeszédek

Posted in "Irodalom", Nyihaha with tags on 2011/06/01 by Tyereskova

Sziget bazmeg!
/Mikó István – Hagyjátok Robinsont/

Pattanj gyogyós!
/Zselé – Analyze this!/

Tudtam! Csak nem sejtettem!
/Sylvester Stallone – Oscar/

Én csak……öööö…….izé izé…
/Luke Danes – Gilmore Girls/

– Mi ez hagymás bab?
– Nem. Krumplis hal.
/Bud Spencer és Terence Hill – És megint dühbe jövünk

Fánkzabáló kretének, segítség! (Fánkzabáló kretének = rendőrség)
/Jack Nicholson – Lesz ez még így se/

– Dave, gondoltál már a halálra?
(Dave hosszasan gondolkodik)
– Egyszer romlott lazacot ettem.
– És mi történt?
– Okádtam tőle.
/Dave és Ed – Miért éppen Alaszka?/

(Mork a bevándorlási hivatal tisztviselőjével beszélget.)
– És mivel érkezett a Földre?
– Egy tojással.
– Aha. Persze. Én meg egy szalonnával.
– Megy mint a zsír, mi?
/Robin Williams – Egy úr az űrből/

Ott a kísértet a ganénál!
/Banya – Indul a bakterház/

Utoljára azt mondod fennhangon: „száz macska, kilenc macska”,
keresztet vetsz, és evvel kész a finom babonamadzag.
/Konc bácsi – Indul a bakterház/

Büdös macska, büdös macska
Mivel etetnek téged?
/Phoebe dala – Jóbarátok/

Reklámok

Áron bátyám és a műrepülés

Posted in "Irodalom" with tags , , on 2009/08/29 by Tyereskova

Az alábbi anekdotát Eszternek ajánlom, aki megcselekedte, amit megkövetelt a haza.

Egy székely faluban műrepülő bemutatót tartanak. Néhány szerencsés, köztük egy nyakas öreg, Áron is lehetőséget kap arra, beüljön a pilóták mögé utasnak. Felszállás után, mikor a pilóta erősen megdönti a gépet, hallja, hogy az öreg hátul azt mondja: “Na, erre számítottam.” Repülnek tovább, mikor egy dugóhúzónak nevezett figura után a pilóta megint azt hallja: “Na, erre is számítottam.” A bemutató vége felé közeledve a pilóta fejjel lefelé fordította a gépet, és ekkor azt hallja: “Na, erre nem számítottam!”

Landolás után megkérdezi az öreget – Áron bátyám, mire mondta azt, hogy erre számított, erre meg nem?
– Hát fiam, arra számítottam, hogy bepisálok majd, meg arra is hogy befosok, de arra, hogy majd minden a nyakamba fog folyni, na, arra nem számítottam!

Ezt a vicces történetkét emlékezetből idéztem, tehát biztosan nem szöveg-hű és pontos, de a lényeg benne van.  Azt hiszem egy Moldova könyvben olvastam valamikor réges rég, egy távoli galaxisban, amikor Moldova még vicces volt és olvasható, és egyszer együtt utaztam vele a Mecsek Expressen, meg utána a metrón is. Schuszter Lórival meg a Bécs-Budapest gyorson utaztam együtt.

Born to be Pajti

Posted in "Irodalom", Állat, Nyihaha with tags , , , , on 2009/08/12 by Tyereskova

Az alábbi írás – melynek nem én vagyok a szerzője, hanem PZ – a képen látható Pajti Vitalij Bronstein Popescuról szól, akinek innen is jobbulást és minden jót kívánunk sérvműtétjéből történő lábadozásához.

pajti

Pajtiról tudni érdemes, hogy fajtájára nézve vérkutya, nem szereti az éles visító hangokat, ha valaki túl közel hajol hozzá, vagy ha sok idegen tolakodik be otthonába, és ha jól emlékszem a kallereket sem szereti. Sokat utazik, rendkívül értelmes és okos, társaságban szívesen tartózkodik a vendégek ölében. Eredetileg anyám kutyája volt, illetve nem is, hiszen találták, tehát eredetileg nem tudjuk, kinek a kutyája volt. A szomszéd tyúkok állítólagos lemészárlása miatt kellett neki új gazdit keresni. Ez lett az ő nagy szerencséje, most gazdái imádatának elsődleges tárgya, és ő a főnök. De következzen a mű:

Born to be Pajti

Milyen régen beszélgettünk, kedves emberek! Nem mintha lenne miről,
legalábbis nekem nem nagyon van közlendőm, a világ sajtszagú és  érdes, meg közben nyálkás is, meg szuvas, odvas, fülledt, de azért a
kis kutyámmal átélt kalandok vigasztalnak.

Reggel, mikor levittem, (van egy papucsom, amire az van írva, hogy
LEVIS, Ramirez alaposan szétrágta, nagyon szereti, Anikó szerint azért,
mert Levisz, vagyis a gazdi mindjárt levisz, haha, humorpetárda,
remek) szóval levittem El Condort, átverekedtük magunkat az
otthonkába szervült bányásznyugdíjasok özvegyeinek sorfalán, -álljunk
meg, ez így nem jó, nem a bányásznyugdíjasok tokosodtak be
otthonkájukba, mert ők, mint utaltam is rá, már nincsenek közöttünk,
hanem özvegyeik, akik folyton a kibaszott lépcsőházajtóban állnak és
nyavalyognak – Pajtika élből levizelte a Szent Család autójának
kerekét ( a Szent Család egy korunkbeli házaspár, alattunk laknak,
igen-igen nagy seggfejek, azt is beosztanák, mikor fingjunk, mer’ a
gyerek nehezen alszik el, reggel-délben-este alszik az a szerencsétlen
jánka (lyánka?), hetente kéccer-háromszor gyön az a luvnya anyja,
hogy: 1. ne magnózzunk 2. Ne használjuk a turmixgépet 3. Ne
kalapáljunk (azt speciel nem sűrűn szoktam, de ha valaki Pécs
területén kalapácshoz nyúl, ez a p**a ( és nem p***a, nagy
különbség!) azonnal nyomja a csengőnket, hogy jó lenne abbahagyni,
jó, hát hüje szegény, istenem, van ilyen, a férje meg savanyúan
mosolyog, ha találkozunk, érti, miről van szó, de hát ő választott,
egyébként meg klarinétművész ráadásul) na mentünk a Rémmel
tovább. Szokásos körök, a 12,5 éves Kormi kutyával pacsi, idős nénike-
gazdival beszélgetés, időjárás, orvos, postás, stb, meszesi közélet.

ÁLLJ!!!

Humorsörét a seggetekbe, vicctolvajok! Eszfigyejjétek!

Melyik népdalunk szól arról, hogy a kása felől légmozgások érkeznek?

Na?!

HAJDINÁRÓL FÚJ A SZÉL!!!

Hujjujujujjj! Háháááááááááááá! Ajjjjjjajjajjaajj! Bruhaha!

Igen. Szóval. Vitalij odakakkantott egy ház elé a kiskertbe, fogtam a
szarszedő lapátot, felszedtem, beraktam nejlonzacskóba, kidobtam a
kukába. Így szoktuk. Látom ám, hogy közelít egy hiányos fogazatú
nénike, illetve inkább lestrapált középkorú hölgy, diszkréten virágos
ruhában, esztékákeretes szemüvegben, fakarika-fogantyús szatyorral.

Jaaj, de rendes ember maga!
Hümm.
Ha mindenki ilyen rendes ember volna…
Ugyan, ugyan…
…ha mindenki ilyen rendes ember volna, mint maga, sokkal könnyebb
lenne élnünk ezen a bolygón, hogy így felszedi a szemetet.
No, hát ez a legkevesebb…(ezt Bács Ferenc-hangon mondtam)
Jaaaj, de nagyon rendes ember maga, fiatalember.
Köszönöm. Kezit csókolom. (Dörner György-hangon)
…mert ha mindenki rendesen viselkedne, mint maga, fiatalember, és
nem szemetelne, meg bántaná a másikat, megváltozna a világ,
békében élnénk!

AJJAJ…………..!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Fogadja ezt el tőlem, drága fiatalember!
Köszönöm szépen. (Cserhalmi György-hangon, amikor nagyon szenved)

És átnyújtott egy Őrtorony újságot. Azé’, mer’ felszedtem a kutyaszart.
Ajvé, Jehova utolért! Ezeknél még jó vagyok. Meg a szcientológusoknál
is (hú, ezt milyen nehéz volt leírni, nektek elárulom, először azt írtam,
hogy sztien…ezt kitöröltem, aztán azt, hogy csziento, ez sem jó, bár
lehet, hogy lengyelül jelent valamit, de igaz, ami igaz, lengyelül még az
is jelenthet valamit, hogy stziegwniel po lodwbzienkie witom,
harmadikra sikerült. SZCIENTOLÓGUS. Még egyszer. Szcientológus. Na.
Most már menni fog.) De úgy se lenne rossz, hogy szcientologiánus,
szcientologiszter, szcientokapbeafaszomat, aztat. Eh. Állandóan
izélgetnek a Király utcában, de ők nem a Jehovások üdvözült mosolyával
közelednek, hanem a XXI. századi felvilágosodott elmék magabiztos
kisugárzását próbálják kivicsorogni a szerencsétlenek. Kizárólag Ron L.
Hubbard műveit taszigálják az ember hóna alá, a múltkor
megkérdeztem az egyik szigorú szemüveges hölgyet: egyéb szerzőtől
nincs? Mer’ ezt a csávót már unom. Otthagyott. Ez is egy recept,
ajánlom figyelmetekbe. Na és még. Eszembe jutott az a csodálatos
élményem, amikor Anikóval Gyarmatról utaztunk vissza Pécsre és az
interszitin túlsúlyba kerültek a Tanúk, mert valami világméretű
konferenciára gyűltek össze Pesten a szerencsétlenek (mint tudjuk,
világméretű küldetést teljesítenek). Nagyszerűen néztek ki, egy
divattervező, vagy egy ertéelklubos dizájner ott halt volna meg a sínek
mentén, már csak ezért is megérte volna. Hihetetlen zakók,
nyakkendők, kosztümök, ötletes kiegészítők, szerencsétlen félrefésült
kisgyerekek. Voltak – csak a pécsi vonaton – vagy ezren. És mindegyik
Őrtornyot (Őrtoronyt?) olvasott, adták körbe, cserélgették, arcukon a
csorgónyálú hülyék bambasága, éteri élmény volt, mit mondjak.

Sámsont mindez nem érdekelte, nem is terheltem vele, elég neki a
saját baja, megint tüzel a Kitty. A lakótelep Jó Nője. Kutyáknál. A
gazdája egy Kuncze Gábor-fejű ember (szegény, meg ne tudja, hogy
kihez hasonlítom, nem érdemli ezt, rendes csávó) nagyon jóban
vagyunk, tegeződünk, a múltkor még egy sörre is meghívott, a bolt
előtt, akkor nem kell üvegbetétet fizetni, a kutyák meg elvannak addig,
szóval jóban vagyunk, csak mikor a Kitty tüzel, akkor egy kurva nagy
bottal járkál, már nem a Kitty, hanem a gazdája, és messziről kiabál,
hogy ne gyertek ide, mert tüzel ez a dög. Szegény Popescu meg csak
nyüszít, meg kapar, de nem mehet, mert nem engedem. Anikó sem
engedi. Szegény, biztos ránk haragszik, hogy nem hagyjuk szeretkezni,
de ő azt nem tudhatja, mert kicsi az agya neki, hogy mielőtt
beteljesíthetné vágyait, a Kitty gazdája erősen hátba verné a bottal és
az fájna neki, vonyíthatna egy darabig. Hát ezért. Az ő érdekében
vállaljuk e népszerűtlen feladatot. Bocsánat, most elmegyek szarni. Itt
vagyok! Pajti is bejött. Szeret ott üldögélni, amíg a gazdi mutrázik.
Mindjárt leviszem, akkor neki is lehet.

Közlöm a közelben tartózkodókkal, hogy a hét második felében
(csütörtök? péntek?) nagyobb mennyiségű paprikás csirkét fogok
készíteni sok májjal, mindenkit szeretettel vár

A Szervezőbizottság

És még valami: így laza utóiratként idemásolok nektek néhány igen
tanulságos hirdetést a múlt heti Bazárból. Így élünk mi itten az
únióban…

DEMIZSON dugó eladó. Ár: 10 Ft.

BEFŐTTES üveg tetővel, 720 ml, eladó. Ár: 20,80 Ft.
(Húsz forint nyolcvan fillér!!! Emberek!!! Hihetetlen.)

ARANY St. György lovasmedál, Renault GTL 5, Babetta motor,
terménydaráló, mélyhűtőláda, mélyhűtőszekrény, hat fiókos eladó.

ALFA Romeo 75TD, 1989-es évjárat, el. Ablakkal, kp.zárral, szervóval,
riasztóval, ködlámpával, friss műszakival, és zöldkártyával elcserélhető
tűzifára.
(A következő meg majd az lesz, hogy antik családi ékszereket és
lexikongyűjteményt cserélnék élelmiszerre.)

APRÓSÁGOK tárolására, csomagolására alkalmas 625 db, 12,5 cm
átmérőjű,12,5 cm magas, henger alakú, átlátszó műanyag dobozt jó
állapotban lévő laptopra és internetezésre használható mobiltelefonra.
(Jól van, barátom. Szét fognak tépni a jelentkezők valószínűleg.
Egymást fogják taposni a kapud előtt. Műanyag dobozok. Persze. A
barom.)

A beépített macska

Posted in "Irodalom" with tags , on 2009/06/18 by Tyereskova

beépített macska

(Az alábbi írást a szerző, PZ tudta és engedélye nélkül publikálom. Szerkesztők ne kíméljenek.)

Tegnap ismét világítani kezdett a Modul.  Nem  lepődtem meg, talán vártam is már. Néhány napja asztrofraktál érkezett az Erő Hallgatag Papjaitól, hogy készüljek, új

küldetés vár rám. Az előírásoknak megfelelően tegnap 21.47-kor lemerültem kozmokontakt – állapotba és belemerültem a Modul vörösen pulzáló fényébe. Így kezdődött..

Elült a vihar a Morgström-öböl felett. A lassan szétterülő habos hullámok úgy ringatták hajdan erős és győzedelmes harcokban büszkén vonuló dereglyénk megmaradt deszkáit, mintha vigasztalni akarná őket: látod, minden elmúlik egyszer…Az öböl fenekén nyugvó társainkat pedig oly gyengéden takarta be csöndes nyugalommal, mintha nem is ő maga tombolt és pusztított volna néhány perccel ezelőtt tébolyult szörnyetegként.

A tutajon hárman ültünk. Slájmszemű Hjørg?ld, jó viking társam, pusztításokban és véres harcokban edzett cimborám, és a golyvás kolibrire hasonlító szakács, ölében mályvaszínű macskájával. Hjørg?ld láncos bőrnadrágot viselt szőrmékkel, haja és szakálla varkocsba fogva, kezében háromméteres bárdja. Szegényt mindig kiröhögték a diszkóban a kinézete  miatt, lehet, ezért lett ilyen féktelenül kegyetlen és vérszomjas.

Valaki leadta a drótot a Sötétség Követének – gondoltam – ez a vihar nem lehet véletlen. Már az Áá???-i behajózáskor éreztem, hogy nem stimmel valami azzal a macskával, olyan furcsán forgatta a fejét, mint a távvezérelt robotállatok, bár akkoriban olyat még nem láthattam, csak emlékeztem rá a jövőből. És a szeme… szinte pillanatok alatt képes volt változtatni a színét. Hol kéken csillogott, hol zölden fénylett, hol meg úgy tündökölt, akár  a tenger, bát tengert igazából csak egyszer láttam, mielőtt vikingnek álltam volna(oda sem magamtól, a Fény Küldői irányítottak ebbe az állásba) szóval csak egyszer láttam a tengert, nyolcadikos koromban, amikor egy hagyományos tüzelésű kályhagyáros nagyvalagú felesége engem csomagolt be uzsonnának abbáziai nyaralásához és miután megzabált, morzsáimat belerázta a vízbe, a prosztó. Na, ott volt ilyen macskaszemű a víz. Az is furcsává tette Cirmit egy idő után, hogy mindenhová követett és nézett. Egyszer, mikor a szakács nem volt a közelben (cukorrépát nemesített a konyha alatti szenespincében) belerúgtam egy nagyot a büdös dögbe, és az csörömpölve elgurult.

Aztán jött a vihar. Szörnyű volt. Pusztulás, sikolyok, halál. Engem akartak, jól tudom, megszoktam rég a piszkos módszereiket. A Rontás Kutyái bizony nem Grál – lovagok. De honnan tudhattak jöttömről? És akkor ott a tutajon megvilágosodtam, szinte fizikai fájdalommal járt, ahogy villámként belém hasított a felismerés. A macska. Kameráz és  figyel. Szemlencséjének túloldalán pedig a Herceg vigyorog rám, akitől megdermednek a tavak, megfagynak a fénysugarak és visszafordulnak a szavak. (Ez az utóbbi hülyeség, de a herceg sem lehet tökéletes.) Jól tudom: a Modult akarja, hisz anélkül a hatalma semmit sem ér.

– Nem kapod meg, bazmeg, még ha kinyalod a saját seggedet, akkor se!- vicsorogtam a macska optikáján keresztül a Herceg gonoszságtól csipás szemébe és a megdöbbent szakács öléből kirántottam a még mindig alvó Cirmost.

– Hahaha! – ordítottam a mámoros diadaltól kidülledt, véreres szemekkel, kitátottam a számat, és leharaptam az álnok állat fejét. Sajnálom, hogy nem láthattam a Herceg arcát a kapcsolat megszakadásának pillanatában, de tudom, egyszer még találkozunk. A Kulcs Őrzői segítenek majd, és ismét a nyomodban leszek, Gonosz. Csak az a baj, hogy a macskából beleállt egy rugó a nyelvembe és még nem jött ki, így most pöszítek. Egy darabig nem harcolhatok, az már biztos, főnököm, a Rubin Ura szerint nem jól venné ki magát, ha megállnék a gonosz barlangja előtt terpeszben, és beordítanék, hogy : „Szötéccég Hejcege! Vájlak!” Most várom az újabb asztrofraktált, a Rugó Eltávolítóitól, akik újra harcképessé tesznek majd, és egyben közlik újabb küldetésem idejét és helyét.

A Modul fénye halványodni kezdett, majd teljesen eltűnt. Kimerülten rogytam az ágyra. Ez a kis „viking kaland”, ahogy minden bizonnyal emlegetni fogják a rólam szóló legendák, nem tartozott a legnehezebb küldetéseim közé, de bevallom, kimerített. Most megyek retekért.

PZ

Hitvány litván dilettáns

Posted in "Irodalom" on 2009/02/19 by Tyereskova

Én a sínek alatt nőttem fel.
Tapodták fejemet smaragd esők
és 100 Kunásokat sodort a hajnali szél.
És nem használ
és nem használ
a vérpogácsa.

A pöcehúzó mély szántokat árkott a dugógödörbe.
Zsírszalonna fürdik fekete tóban.
FLÁVI

Hej, de picsa hely ez!

(Ezt a verset PZ és KG írta az emlékkönyvembe kb. 1998-ban.)

Jéghideg pofazacskó

Posted in "Irodalom" on 2009/02/06 by Tyereskova

Pulóverek az erőteredben.
Sózott a Lét.
Látod, melódiát bont
a Térkövület
és felhördül minden fogzománc.
Szociálhapták
és fizioszörp
mutatja bensőd
szélfútta tükörráncait.
Lázadó halpeték
rajzolják sorsod
epévé vedlett
mályvakönnyeit.
Jéghideg pofazacskójában
csermelygörényt szürcsölve
nem szól már a házmester.

(KG)