Archive for the Vacak Category

Amire büszke vagyok

Posted in A Nemzet szégyenei, Akik nem érdemlik meg a fizetésüket, Nyihaha, Vacak with tags , , , on 2011/05/03 by Tyereskova

Néhány hete olvastam, hogy egy dalból már egy rakás különféle stílusú feldolgozás készült. Mivel fogalmam sem volt róla miről van szó, a feldolgozások videóit sem néztem végig, így az sem volt világos, melyik az eredeti. Aztán néhány régi motorosnak számító zenész arról nyafogott, hogy ma már csak az ilyen SP meg Fluor Tomi-félék tudnak érvényesülni, ami felháborító, elkeserítő, és egész biztosan előbbre hozza a Világvégét is.

Na de ki az a Fluor Tomi? Aztán hétvégén megvilágosodtam. A Fókuszban vagy Aktívban volt egy riportfilm róluk, kiderült,  F. Tomi egy újabb sapkás “ikon”, van egy slágere, a Mizu, aminek a szövegét becsületes arcú nyugdíjasok is vigyorogva kántálják. A riport alatt volt néhány vágókép a műről is. Még soha életemben nem hallottam belőle egy hangot sem – és a hallottak alapján EZ az, amire nagyon büszke vagyok.

Minden bizonnyal erős életösztönöm mentett meg ettől a borzalomtól, hisz a riport szerint mindenhonnan ez folyik, “iszonyú” népszerű (ebből az iszonyúval mélyen egyet értek), több mint 5 milliószor kattintottak rá.

F. Tomit két kategóriában is jelölték valami zenei díjra, azaz a szakmai is elismeri. NA NEEEEEEEEE!!! Mert viccnek még elmegy (bár én nem röhögök rajta), meg média hype-nak, de aki ezt bármilyen szakmai díjra jelöli, vagy elismerésben részesíti, vagy akár csak a gondolata is megfordul a fejében,  annak a ciános Tiszában van a helye.

Ja, és Lady Gaga számot sem hallottam még elejétől a végéig – és ez már így fog maradni…

És akkor egy kis Zene:

Reklámok

A köd mondjon le!

Posted in Beauty, Vacak with tags , , , , on 2011/01/05 by Tyereskova

Már egészen kicsi korom óta számon tartottam a Halley-üstökös 1986-os közeledését és az 1999-es teljes napfogyatkozást, a példaképem sokáig az első női űrhajós, Valentina Tereskova volt, kedvenc filmem az Alfa Holdbázis, aztán persze a Star Wars (meg a Tavasz 17 pillanata:)).

Az üstökösből 1986-ban nem láttam semmit, már nem emlékszem miért. Viszont két alkalommal is szoros fizikai kontaktusba kerültem a galaxissal. Először Londonban, a Natural History múzeumban simogattam meg egy óriási meteort. Jó sok munkámba került, többször is vissza kellett mennem, mire a teremőr végre biztonságos távolságba ténfergett a szénfekete űrkőtől.

Amikor meg már csak alibiből jártam egyetemre, felvettem egy kurzust a földrajz tanszéken (Észak-Amerika nemzeti parkjai), ahol a tanár egyszer egy Holdról származó követ mutatott nekünk, a jenkiktől kapta. Meg is lehetett fogni, háááát, egészen misztikus volt.

Ekkor jöttem rá, mekkora hibát követtem el, amikor letettem a biosz-földrajz szakra való jelentkezésről.

Az 1999-es napfogyatkozásra nagyon készültem, a Balaton közepéről, derekamon egy  óriási mentőövvel, egy csónakból néztem végig (mély vízben nem tudok úszni). A látvány leírhatatlan volt, soha nem látott színekben pompázott az ég és a víz, csak üvölteni tudtunk, nem voltak rá méltó szavak.

2003-ban pedig Mars-expedícióra indultunk Orfűre, az év augusztusában volt a Mars a lehető legközelebb a Földhöz, ezt néztük Gyula amatőr csillagászati távcsövével.

A galaxis rajongójaként a keddi részleges napfogyatkozásra is nagyon fentem a fogam, erre akkora köd telepedett a környékre, hogy a második szomszédba már nem lehetett átlátni, és a tegnap már leolvadt, de reggelre újra mindent beborító zúzmarával együtt világító fehérség volt egész nap. Hát köszi.

Én és a reggae

Posted in Vacak with tags , , on 2010/08/23 by Tyereskova

Még sosem találkoztam olyan emberrel, aki ne szeretné a reggae-t. Én ki nem állhatom, elviselhetetlen. Pedig biztosan vannak társaim, hisz valakinek ki kellett találnia azt a viccet is, hogy:

-Mit mondanak először a jamaicaiak, amikor az összes fű elfogyott a Föld színéről, és életükben először kijózanodnak?

– MI EZ A SZAR ZENE?

Mindez azért jutott eszembe, mert ma  fél óra alatt négy  Bob Marley rajongóba is belebotlottam valamilyen formában, és úgy éreztem, jeleznem kell egyet nem értésemet.

Egyébként olyannal sem találkoztam, akinek a Mars Volta tetszene. Bezzeg az Ace of Base…

“Van akinek nem lehet a kedvére tenni”

Posted in News, Vacak with tags , , on 2010/07/05 by Tyereskova

Mondja Brian, amikor a volt leprás arról panaszkodik neki, valami Jézus nevű fickó nemrég meggyógyította, és azóta nem megy a bolt. Így vagyok ezzel én is, ha az időjárásról van szó. Ha esik az eső az a baj, ha sokáig nem esik az a baj. Ha nagyon meleg van az a baj, ha -2 foknál hidegebb, az a baj.

Hát a focivébéről meg ne is beszéljünk! Kiesett Anglia (meg is érdemelték sajnos), kiesett Brazília, Argentína, és Ghána. Hollandia (HOLLANDIA!!!!) meg bejutott a legjobb négybe, na ez már mindennek a teteje. A hollandoknak ugyanis nem tudom megbocsájtani, hogy a francia-holland határon a vámosok/határőrök lefigymálták az útlevelemet, és azon röhögtek, nem tudják kiolvasni azt, hogy “Magyarország”. Tehát HAJRÁ URUK!

Remélem holnap este a meccs után majd ez az utca is tele lesz zokogó hollandusokkal.

Elállítottam az esőt, ami klassz volt, de most meg folyton locsolni kell, szóval itt az ideje egy kis záporidéző varázslatnak. Jég nélkül.

ESŐBESZÜNTETŐ MÚKOGGY!!!

Posted in Beauty, Vacak with tags , , , , on 2010/06/26 by Tyereskova

Ez a kedvenc változatom, a boldog ’70-es évek végét idézi, amikor Piramis, HBB, P. Mobil és Deep Purple rajongó voltam, az Újpesti Dózsának drukkoltam, Jane Goodall: Az ember árnyékában volt a kedvenc könyvem, és az 1451. sz.  Zója Úttörőcsapat tagjaként télen egy hónapot töltöttem Zánkán, ahol a diszkóban ez volt a sláger.

Várkonyi László R.I.P.

Posted in News, Uncategorized, Vacak with tags , , , on 2010/04/29 by Tyereskova

Nem keresik tovább a Mount Everesten lavinabalesetet szenvedett Várkonyi Lászlót. Ha tényleg senki nem keresi tovább, őszintén remélem, hogy nem él már. Borzalmasabb lehet minden szenvedésnél azt megélni, hogy a társ és a mentőcsapatok lemondtak róla, neki pedig magányosan kell várnia a halálra. Ahogy azt oly sok hegymászó megéli a hegyen; nem segítenek rajta, mert nem kockáztatják a saját feljutási esélyeiket, vagy nem segítenek rajta, mert azt hiszik, már nem él, ahogy azt pl. Beck Weathers-szel tették meg társai egy-két nap leforgása alatt 2 alkalommal is 1996-ban. (Beck Weathers gyakorlatilag a halálból tért vissza, és a legyengült Rob Hall is nagyon sokáig, több mint 24 órán át kitartott 8000 m felett, valahol a Hillary lépcső és a Déli csúcs között, az erős viharban. )

Nem lepődtem meg, hogy Klein Dávid nem volt tagja társa keresésére induló mentőcsapatnak. Pedig ez igazán tökös cselekedett lett volna részéről, hisz mindig keménykedni akar a hegyekkel. Remélem sosem jut fel a csúcsra. Nem érdemli meg.

Az ilyen pocsék napokra, mint ez a mai

Posted in Uncategorized, Vacak with tags , on 2010/04/13 by Tyereskova