Orfű másnap

Szombati megpróbáltatásainkra gyógyír gyanánt tegnap elmentünk Orfűre. Ebencik tomboltak és pracsáltak, közben ezeken a helyeken jártunk. Demszky bekaphattya.

Budapest, Budapest, te “csodás”!

Kutyás találkozóra mentünk 19-én Pipaccsal és Mollyval. A II. kerület Arad utca végén lévő vitorlázó repülőtéren volt a találkozó, innen gyalog mentünk a Hármashatár-hegyre. Ám idáig eljutni csak egy majdnem-idegösszeomlás árán lehetséges olyan embereknek, akiknek nincs helyismeretük és nem rendelkeznek GPS-szel, és mi sajnos ilyen emberek vagyunk. A városba érve szinte semmi nem informálja a tájékozatlan autóst, merre vannak a fontosabb csomópontok, az utcanév táblák ritkásan vannak kitéve, és ha valahol elágazik az út, még véletlenül sem lehet eldönteni, melyiken haladjunk tovább. Végül odaértünk, de ez nem Demszky Gáboron és bandáján múlott (Köszönjük Gábor!).

Elkéstünk, ezért megkérdeztünk egy kiránduló családot (köztük Kolovratnik Krisztiánt), merre ment a sok vizslás ember. – “Arra!” – mutatott a hölgy az ELLENKEZŐ irányba, így ott is eltévedtünk átmenetileg, de végül becsatlakoztunk a csapathoz.

Hazafelé sem úsztuk meg; a Déli PU-ig simán visszataláltunk, mert az én megfigyeléseimre hagyatkozva haladtunk, ám itt elkövettük azt a hibát, hogy elkezdtük követni a 6. és 7. főút felé irányító táblát. Nem tértünk le, csak arra haladtunk, amerre a táblák mutatták, és persze hogy eltévedtünk! A Tétényi úton lyukadtunk ki, aminek a folytatása le volt zárva. Megfordulás, ötletszerű bolyongás, végül a Bartók Bélán ismét találtunk egy 7-es út felé mutató nyilat. Rendkívül bizalmatlanul kezdtük követni, de csudálatos módon kiértünk. Utálom Budapestet. Mindezért, és ahogy az a város kinéz, kiutalok neki egy “nemzet szégyenei” kategóriát.

Hazafelé megáltunk egy benzinkútnál, ahol fél liter kólavíz 339 HUF volt, na erre meg végképp nem tudok mit mondani.