Sentinel lettem

15 napja kaptam gyilkos lumbágót, egy paprikatő mellett, felegyenesedés közben. Nem emeltem súlyt (akkor éppen), nem tettem hirtelen, megerőltető mozdulatot. Felállva mozdulni sem bírtam a fájdalomtól, éreztem, hogy a lábaim nem bírnak sokáig megtartani. G. odavezetett és leültetett a kivágott diófatörzsre. Ömlött rólam a veríték, éreztem hogy gyengülök. G. beszaladt vízért, velem közben különös dolog történt.

Először mindent nagyon fényesen láttam, mintha egy túlexponált, kiégett fényképet néznék. Nem tudom mennyi idő telt el, mire lassan visszaélénkültek a színek. Ekkor azonban hatalmas hangerőre kapcsoltak a tücskök, bogarak, madarak, sokkal-sokkal hangosabban hallottam a természet zajait, majd a  “normális hangerő” hirtelen visszaállt.

Mindeközben nem éreztem éles fájdalmat, nem zúgott a fülem, nem volt szikralátásom, és nem is szédültem, nem forgott a világ. Végig tudatomnál voltam, hatalmas erőfeszítéssel próbáltam ülve tartani magam, féltem hogy hátrazuhanok, és belepusztulok a fájdalomba.

Mit éreztem ezután? Megsemmisítő fájdalmat a törzs legkisebb elmozdulásakor, álláskor és üléskor a derékizomzat görcsberándulása miatt nem tudtam megtartani magam, kiszolgáltatottság, tehetetlenség, rettegés, hogy ismét ki kell mennem. A 6. nap reggelén tudtam először segítség nélkül kimenni WC-re, a 10. napon merészkedtem ki a házból. Tegnap már azt hittem, a javulás visszafordíthatatlan, de ma fáj a derekam, csípőm, gerincem. MIKOR LESZ MÁR VÉGE????

Technikai szünet

Tájékoztatom a Világegyetemet, hogy gyilkos lumbágóm miatt csak 1 mondat erejéig tudok a géphez ülni, azt is múlt szerda óta ma először.