Filmjeim (1. rész)

(Folyamatosan frissítem, mert mindig eszembe jut valami…)

A Nagy Kedvencek (akárhányszor jöhet)

– A maffiás filmek, különösen a Kaszinó (az egyetlen Sharon Stone szereplős fim, amit hajlandó vagyok megnézni), a Keresztapa-trilógia, és a Maffiózók.

– A Miért éppen Alaszka sorozat. Ed, Marilyn és Adam a kedvencem.

– A Pusszantlak drágám sorozatnak az a része, amiben Edie amerikai barátnőjének érkezését várják, ezért 3 nap alatt nagyon le kell fogynia.

– Star Wars 4-5-6 – A filmről a Rakéta Regényújságban olvastam először, még jóval a film magyarországi bemutatása előtt. Volt benne egy csomó kép a filmből, részletes tartalom, és a szereplők bemutatása. Soha nem vártam még ennyire filmet, mint ezt.

– Thelma és Louise

– Macskajaj

– Ponyvaregény

– Brian élete

Elsőre nagy hatással voltak rám

– Mielőtt befejezi röptét a denevér (Tímár Péter) – ez valójában nagy kedvencem asszem, de sajnos nem lehet megszerezni, és nem tudom, többszöri megtekintés után is annyira tetszene-e.

– Csajok (Szabó Ildikó) – u. a.

– Apám nevében (Jim Sheridan) – 1991-ben Londonban voltam fél évig, ez alatt sokszor robbantott az IRA. Egyszer egy metrós bombariadót is átéltem, borzalmas volt. Azóta, emiatt, megviselnek az IRA-s filmek, de azért – ahogy azt Pipacs is mindig mondja – mindennek van határa.

– Cinema Paradiso (Giuseppe Tornatore) – a film végén a mozigépész – a későbbi TB jog tanárom – filmdarabkákat osztogatott a távozó közönség egy részének. Én is kaptam, emlékezett rám az IH és Huszárik filmklubokból. Aztán néhány évvel később én voltam az egyetlen, akit nem szopatott a TB jog vizsgán. Tehát moziba járni hasznos – legalább is valaha az volt, most nem járok.

– Csupasz pisztoly (David Zucker) – egy autósmoziban láttam, egy Trabantban. Miért nincsenek már autós mozik? Ma már nem nevetek rajta.

– Nikita (Luc Besson)

– Hetedik – (David Fincher)

– Amerikai história X (Tony Kaye)

– Rövidfilm a gyilkolásról (Krzysztof Kieślowski)

– A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (Peter Greenway)

– Párbaj – ( Steven Spielberg)

– A furgon (Stephen Fears)

– A bérgyilkos (John Woo)

– A bűn angyalai (Robert Bresson)

– Mindent anyámról (Pedro Almodovar)

– Az utolsó metró (Francois Truffaut)

A legundorítóbb, amit valaha láttam

Pier Paolo Pasolini: Salo – nem, senki ne próbálja megmagyarázni, hogy ez a film érték. Megérdemelte!

Otthagytam

Batman, Prospero könyvei, és egy kubai rajzfilm, a címére nem emlékszem.

Elaludtam

AC/DC – Let there be rock! És mindig belealszom a Columbóba, ha csak egyetlen másodpercre, de mindig. Akkor is, ha direkt kényelmetlenül ülve nézem.

Nem láttam még, és nem is fogom

-Titanic (A diCapriós)

– Berlin fölött az ég – a Huszárik-mozi nem egyetemista  törzsvendégeként meggyőződésem volt, hogy ezt a filmet csak a vízenjárók és a buzik szeretik. Később, egyetemistaként ezt igazolódni is láttam (a buzik alatt nem a melegeteket értem). Pedig már meg is van, PZ barátom ugyanis ezt is megírta nekem, amikor a Thelma és Louise-t. De nem nézem meg. Az amerikai verziót sem.

– Az Avatar-on gondolkodom. Lehet hogy rühelem James Cameront?

– Szex és New York – a sorozatot sem, és a filmeket sem.

Nagy csalódás

Dűne

Legpocsékabb szinkron

Mindig Józsa Imre szinkronizálja Nicolas Cage-t. – Bár mindkettő egy ripacs, J. I. puha, plöttyedt hangja ordítóan rossz a “hű de kemény csávó vagyok” szerepekben.

– Kocsis Judit – minden szerepben negédes és ugyan olyan.

A feminizmus esszenciája

Az ausztrál Radical Cross Stitch művészeti csoport honlapján bukkantam e csudálatos hímzett faliképre. Remélem a feministák is olvassák…

Orfű másnap

Szombati megpróbáltatásainkra gyógyír gyanánt tegnap elmentünk Orfűre. Ebencik tomboltak és pracsáltak, közben ezeken a helyeken jártunk. Demszky bekaphattya.

Cseh Tamás (1943-2009)

Köszönünk mindent! Jó utat!

Születtem Magyarországon

Születtem Magyarországon, 87 éves vagyok,
fejemben összekeveredtek féldecik, kormányzatok,
neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is,
harcoltam két háborúban, túléltem, az istenbe is,
elhagytam, kérném, vagy 39 asszonyt,
s vagy kétannyi elhagyott,
tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet
és mégis itt vagyok.

Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál;
túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt.

Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat,
és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak,
hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul.
Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat elnézem, egyik sem betonkemény,
elszállnak az első szélre! Mi lesz így? – kérdezem én.

Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál;
túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt.

Megint egy oximoron-típusú történet,

avagy egy Harmadik Típusú Találkozás az Aegon Biztosítóval.

Balra a kárfelmérő, jobbra én, háttérben a biztosító munkatársai

Rendkívül rossz véleménnyel vagyok a biztosítókról, csupán két példát említek ennek okairól:

1. A valaha volt Jogi esetek c. műsorban láttam, hogy a vihar kitépte fa által összetört üvegezett verandáért azért nem fizettek, mert nem a vihar okozta a kárt, hanem a fa (Állami Biztosító).

2. Balesetben megsérültek a térdeim, két év konzervatív terápia után a jobbat 2x megműtötték. Kivettek belőle ezt-azt, vagyis maradandó károsodást szenvedtem. Mivel kötelezően volt CSÉB 80 biztosításom, nagy firifittyel mentem az Állami Biztosítóhoz, beadtam a kért papírokat, és vártam, hogy megvizsgáljon az orvos. Megvizsgált úgy, hogy sosem találkoztunk, pusztán két néhány soros zárójelentésből arra a következtetésre jutott, hogy a műtétekre nem a baleset miatt volt szükség. Megjegyzem, a biztosítós lotyó azt mondta, csak a műtéti zárójelentések kellenek, így a 47 térdbe adott steroid injekcióról, és a végtelenített fizikoterápiás kezelésekről nem olvashattak. Hát persze, hogy utólag sem voltak kíváncsiak rá! A doktor úr döntött, és passz! Azonnal elvesztettek egy ügyfelet.

Enyhe családi nyomásra kötöttem lakásbiztosítást az Aegonnál, és emiatt most nagyon elégedett vagyok magammal, főleg azért, mert ugyanazon enyhe családi nyomásnak ellenállva nem kötöttem át, egy másik biztosítóhoz. Valószínűleg épp a Jégvihar napja lett volna az az egy nap, amikor itt felmondom, de ott még nem vagyok biztosított.

Szóval, már előre felszívtam magam a telefonos bejelentéshez, de a hölgy korrekt volt, mondta, hogy majd kijön a kárfelmérő. Ezen újra stresszeltem egy kicsit, főleg, hogy a megígért napon nem jelentkezett. Illetve mégis, késő este, és elmondásom alapján egy igen méltányos kárösszeget állapított meg. Szinte hihetetlen, de így volt.

Oltárkép

Szentgyörgyvölgyi Oltárkép

Jane Goodall 75 éves

Jane Goodall tegnap ünnepelhette 75. születésnapját. Isten éltesse!

Régen, úgy 14. éves korom körül a nővéremtől kaptam ajándékba Jane Goodall Az ember árnyékában c. könyvét. Életem egyik legmulatságosabb, és legizgalmasabb olvasmánya, hisz megtudtam belőle, hogy a csimpánzok eszközöket készítenek, akkoriban pedig a “tudomány” szerint az embert épp az eszközkészítés különböztette meg az állatól.

Flo

Kiderült az is, hogy a csimpánzok sokkal “emberibbek”, vagyis viselkedésük, természetük jobban hasonlít ahhoz a képhez, amelyet mi, emberek az emberhez méltó, méltóságteljes, és erkölcsileg követendő viselkedésnek gondolunk – de csak nagy ritkán valósítunk meg.

Néhány év elteltével újra el akartam olvasni, de nem volt sehol, ahogy gyerekkorom agyon olvasott többi könyve sem (pl. Adam Bahdaj: Az elcserélt kalap). Anyám ugyanis odaadta egy kolléganőjének, ill. annak gyermekének az összeset, azt hitte, nekem azok már nem kellenek. (Azt hiszem ilyenkor kell azt mondani, no komment.)

Jane és Szürkeszakállú Dávid

A könyvet persze nem lehetett kapni.  Csak jóval később bukkantam rá egy antikváriumban, borsos áron. Pénzem ugyan nem volt, de megegyeztem az antikváriussal; elcserélte velem egy vadonatúj, A pszichológia alapjai kötetre.

Szürkeszakállú Dávid

Nem sokkal ezután megjelent magyarul önéletrajzi kötete is, Amíg élek, remélek címmel. Más, fajsúlyosabb olvasmány, ha ez alapján két szóban kéne összefoglalnom Jane munkásságának lényegét, az a HIT és az ALÁZAT lenne.

Kultúrák találkozása

Ismét eltelt néhány év, és azt olvasom a Pécsi Estben, egy apró keretes hirdetésben: “Jane Goodall előadást tart Pécsett, belépő 350,- Ft-os (!) áron vásárolható az Akvárium-terráriumban”. Az egész teljességgel valószínűtlennek tűnt, egészen addig, míg a POTE aulában meg nem láttam a hatalmas tömeget, és aztán Jane-t magát. Az egyetemi nagyurak között áldogálló, törékeny, lófarkas, gyapjúkardigános legendát, mert nekem azt volt.

A játékmajom mindenütt vele van

Szerényen bejött, leült, végighallgatta a köszöntéseket – a PTE díszdoktorává fogadta – majd az addig szinte jelentéktelennek látszó ember teljes metamorfózison átesve beszélni kezdett.  Humorosan, közérthetően. Először is csimpánzul köszönt, majd a  Gombe-i kutatásokról, Dávidról, Góliátról, Mike-ról, Flóról, Frodóról, Gilkáról és a többiekről mesélt. Beszélt a környezeti pusztítás elleni harcáról, a Gyökerek és Rügyek mozgalomról, a jövőbe vetett reményeiről. Mikor kiosztotta Busht és Blairt az iraki háború miatt – mert a két állami vezető politikája azt sugallja, hogy “féljetek tőlünk” -, már az angol szöveg alatt elkezdtek tapsolni itt-ott az emberek, majd egy mondattal később félbe is szakította a mondókáját a vastaps.

Karizmatikus személyiség, épp ilyennek képzeltem.

Jane persze beszélt Fifiről is, Flo lányáról, a kedvencemről, aki történetének kezdetén kb. 2 éves volt, és az előadás napján is (2003. dec.) a Gombe-i rezervátumban élt. A mesefigura megelevenedik.

Fifi (1958-2004)

Egy év múlva olvastam Jane honlapján, hogy Fifi eltűnt, valószínűleg meghalt.

Fifi egyik kölykével

Jane sokat beszélt arról, mi emberek azért nem teszünk semmit a Földért, mert azt hisszük, egyetlen ember cselekedete nem számít. Arra viszont nem gondolunk, hogy rajtunk kívül emberek milliói gondolkodnak így, vagyis ha mindannyian, egyedül, otthon mégis teszünk valamit, akkor sok millióan tettek, tesznek így, és az már nem marad hatás nélkül. Vagyis ne legyünk kishitűek, mindenki számít.

Jane Goodall honlapja: http://www.janegoodall.org

Pályafutásáról magyarul: hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Goodall

Magyar honlap: http://www.janegoodall.hu

MKB Veszprém – Ademar Leon 28-26

Férfi kézilabda Bajnokok Ligája, középdöntő:
Gól: Eklemovic 9, Vujin 5(1), Perez 5, Iváncsik G. 4, Gál 2, Ilyés 1, Vilovski 1, Markovic 1, ill. Martin Stranovsky 6(1), Bicanic 5, Sarmiento 5, Buntic 3, Aguinagalde 3, Krivoslikov 2, Aguirrezabagala 1, Castresana 1.

“Hat edzésből három olyat tudtunk tartani, amit egy ilyen típusú, Európa legjobb négy csapata közé vágyakozó ellenfél megkíván. Mély lelkű játékosaim vannak, akik tovább tudják vinni az életet. Egymásért küzdöttünk, ezért csak kalapot tudok emelni a csapat előtt. Nagyon komoly életvitelű és nagyon komoly karakterű sportemberek alkotják csapatomat. A közönség lelki erőt adott nekünk. A tragédia után a fiatal emberek hirtelen, egycsapásra felnőtté váltak, és ugyan hatalmas érzelmi többlettel játszottak, mégis fegyelmezetten tették. Minden elismerésem az övék. Biztos, hogy a legemlékezetesebb győzelmüket érték el” – értékelt Mocsai Lajos.

Az apa drámája

Cozma édesapja felajánlotta veséjét Pesicnek

FH 2009. február 10., 20:27

Az elhunyt kézilabdázó édesapja azt szeretné, hogy Pesic teljesértékű sportolóként folytathassa életét. Petre Cozma, a Veszprémben meggyilkolt Marian Cozma román kézilabdás édesapja Ivan Pesic horvát válogatott játékosnak adná az egyik veséjét, hogy az teljes értékű sportolóként visszatérhessen a kézilabdapályára – adnak róla hírt a horvát médiumok román forrásokra hivatkozva.

Ivan Pesic ugyanis a szerb Zsarko Sesum klubtársával együtt fia védelmére kelt, s eközben szenvedett olyan súlyos sérüléseket a támadóktól, hogy el kellett távolítani az egyik veséjét. A verekedésben ugyanis őt is megkéselték, s a szúrás a veséjét érte. “Odaadom a vesémet annak az embernek, aki megpróbálta megmenteni a fiam életét” – nyilatkozta egy román tévének a gyászoló apa.

Oximoron…

…avagy rendes rendőr.

A címben említett oximoron típusú történet kis falum határában zajlott. Késő este, 23:30 magasságában jövünk haza a munkából, kocsival. A falu határában fény köröz, rendőr lemeszel. Korrekt, udvarias stílus, papírok ellenőrzése, majd a kérdés (mivel egyikünk áll. bejelentett lakcíme a közeli nagyvárosban van): “Mit keres erre?” Közöd? – ugrana máris az ember szájára, de udvariasan válaszolunk valamit, az igazság teljes kibontása, vagyis hogy miért nem az az állandó lakhely a lakcímkártyán, ahol valójában lakunk,  túl hosszú, és bonyolult lenne. Elköszönnek, elengednek, jó éjt.

Folytatás egy hét múlva, időpont, helyszín u. a. “Közúti ellenőrzés, a jogosítványt, forgalmi engedélyt kérem. A múltkor már találkoztunk, nem? Akkor további jó utat, viszlát.”  Nem hittem  fülemnek. Némi remény, hogy nem minden olyan vacak.